Míg a felnőttek élték a hétköznapi lótás-futást, a munkahelyi gondokat, az otthoni intézendőket ezen a szép kora nyári pénteken itt, Debrecenben, addig a debreceni óvodások 

Manófalva Királyságban (az Újkertben) kalandok és próbák sorát állták ki, hogy ki tudják szabadítani a sárkány által elrabolt királylányt. Bátran és furfangosan gyűjtögették tarisznyájukba azokat a talizmánokat, amelyekkel ki tudták szegény, szomorú királyuram és a királyné asszonyom szeme fényét szabadítani a sanyarú fogságból.  

 

Hálás köszönet az óvodapedagógusoknak, akik segítették ma is, mint minden nap, kis hőseinket a próbatételek során át. 

 

A kis hősöknek elárultam egy titkot: hol találtunk fiammal pár éve két jószívű sárkányra Debrecen határában, vagyis volt egy harmadik is, de az csak ritkàn jár erre, örökkön örökké csavarog a világban.

Bocsánat, de itt  a felnőtteknek nem fogom kifecsegni a titkot. Azt viszont elárulom, amit a gyereknek nem, hogy lakik arrafelé egy nem túl kedves sárkány is, aki tüzet izzad, de fiamnak akkor sikerült bátran megharcolni, hogy ne veszélyeztesse a város nyugalmát, békéjét, jó tíz év eltelt azóta, de hátha azóta is csöndben pihen, nem kell fölzavarni… de a két jószívű sárkánnyal bárki találkozhat, aki eltúrázik… na az ovisok mostmár tudják, merre….

 

(Puskás István)